Ez már tényleg a búcsúzás,
Az utolsó vallomás.
Többet tőlem nem hallod,
Hogy az életem neked adom.
Rég tiéd az már,
De vele élni nem tudtál.
Felfogni nem bírtad,
Hogy én mindent csak miattad.
Ha nevettem miattad,
Ha sírtam miattad.
Azt hittem örökre,
De ennek van böjtje.
Nem kérem légy velem,
Csakhogy maradjak itt veled.
De ha én innen elmegyek,
Többet vissza nem nézek.
Távol lesz már minden szerelmem,
Ha fogok is még szeretni,
Téged már soha sem.
Rád nézni nem fogok tudni,
Mert nem akarok vissza jutni.
Oda ahol ennyire fájt,
Itt minden perc csak bánt.
Nem fogok öngyilokkal fenyegetőzni,
Rólad úgy se tudna csak leperegni.
Megtenni nem tudnám,
Kevés vagyok hozzá,
De őszintén akarnám.
Megszűnne minden ami fájt,
Eltűnnék ahogy a szerelmünk elszállt.
Nem akarok erre emlékezni,
Csak szeretnék végre felejteni.
Elfeledni mindent, amihez közöd volt,
Mindent ami veled oly jó volt.
Tudom, hogy a szép emléket tartani kell,
De ami régen szép volt már belülről éget.
Sokára fog elmúlni,
Hosszú utat kell addig bejárni.
Lesz nap, hogy eszembe se jutsz,
De egyenlőre mindent csak te tudsz.
Te tudod milyen vagyok,
Te tudod mit akarok.
Elfogadom, hogy már nem kellek,
A legnagyobb baj, hogy meghalni félek.
Valahol önző vagyok,
Hogy boldog légy azt akarom.
De elfogadni, hogy nem velem,
Valamiért nem tudom.
Két hét múlva elmegyek
És ott veled mindent befejeztem.
Nem fogok elköszönni,
Mert azt te nem érdemled.
Mivel képes voltál megtenni,
Én képes vagyok megvetni.
Nagyon jól tudod, hogy érzem magam,
Mióta így van megkérdezted egyszer is,
Ugyan te hülye, hogy vagy?
Eszedbe se jutottam.
Nincs rám szükséged,
Ne hazudd, hogy igen
Nem leszek a barátod,
Nincsenek barátaim.
Felesleges, úgyis csak megbánod.
Nincs nekem boldogságom.
De, hogy mindennap melletted legyek,
Úgy, hogy igazán veled nem lehetek,
Elképzelni se merem.
Most már tényleg mindent tudsz.
Ennek birtokában búcsúzom.
Köszönöm, hogy szerettél
És, hogy ilyen sokáig boldoggá tettél.
