Csak várom, hogy könnyebb legyen, hogy mégis egy kicsit kevésbé fájjon. Nem bírom ki, hogy bármerre nézek, bármit látok a környezetemben minden rá emlékeztet. Minden apró tárgy,mozdulat,szó,hang,illat...Minden a világon minden...Ő meg még a füle botját se mozdítja. Biztos bennem van hiba...Biztos mindent én rontottam el...Csak ne fájna ennyire...Már fizikai fájdalommá vált, amit eddig csak belül éreztem. Semmihez és senkihez nincs hangulatom. Csak őt akarom senki mást. Nem akarok többé sírni, nem akarom, hogy egy perccel is tovább fájjon. De semmit se tudok tenni...Sehova nem tudok menni... Pedig csak azt szeretném, hogy el innen...Utálok itt lenni...Bár elmehetnék és soha ne kéne visszajönnöm.
2009.04.14. 15:25 | suzykaaa | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://suzykaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr921064644
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
